Part 25

Sziasztok!

Mindenek előtt szeretném megköszönni a 4 komit és a +5100 megtekintést.

Wow! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember olvassa majd, és nagyon boldog vagyok!

Meglepiként itt egy másik romantikus rész ( most már nagyjából ilyenek lesznek, pár kivételével!)
Még mindig lehet szavazni a blogra (az előző bejegyzés erről szól!)

Kellemes olvasást!

Xoxo, Dodó

Az este nagy részét azzal töltöttem, hogy eldöntsem, hogy a kék vagy a fekete bikinimet vegyem-e fel. Soha nem voltam az a Strandoljunk! fajta, de azért volt egy-kettő fürdőruhám. Végül a fekete mellett döntöttem, mert az egy csöppet többet takar, mint a kék, így magamra aggattam, és felvettem rá egy nacit és egy felsőt.
Izgatott voltam, hogy vajon hova megyünk este tízkor, ahol víz van, hisz a közelben nem igen van uszoda, se semmi ilyen. Feltételeztem, hogy nem a tengerbe akar fürödni, aminek a hőmérséklete 0˚C alatt van.
A nagyim néhányszor összehúzta a szemöldökét, mert nem igazán értette, hogy mitől ér fülig a szám; de nem kérdezett semmit sem.
Hamar felmentem az emeletre, hogy készülhessek. Semmi sminket nem tettem fel, hisz vízbe megyünk - remélem -, hajam egyszerűen kifésültem; majd az ágyamon ülve telefonoztam. Sam még mindig azzal nyaggatott, hogy olvassam el azt a hülye naplót, de én hallani sem akartam a dologról. Julie meghalt és nem tudom visszahozni hiába is olvasom el...
Tíz előtt pár perccel a nagyi úgy gondolta, hogy benéz hozzám mi a helyzet, és épp mondani akartam neki valakit amivel kitessékelhetem a szobából, még mielőtt a barátom megérkezik; ám ebben a pillanatban a vámpír már a teraszon várt. Halkan köhintettem, majd beengedtem.
- Mehetünk? - nézett rám, miután köszönt Nagyinak. Szörnyen ideges lettem, mert Nagyi valószínű, hogy levágta a helyzetet, de a legjobban attól féltem, hogy azt mondja, maradnom kell.
Reménykedve néztem rá, és megkönnyebbültem mikor elmosolyodott és bólintott. Telómat ledobtam az ágyra, majd Nick karjába kapaszkodtam, aki eszeveszett száguldásba kezdett. Fantasztikus élmény volt így utazni, de nem tartott sokáig, mert hamar odaértünk a bizonyos hely közelébe.
- Oké, most megyünk normális tempóba, mert szeretném látni az arcodat - mondta halkan. Izgatottan szorítottam meg a kezét, amik egymásba voltak kulcsolva.
Ahogy közeledtünk víz csobogást hallottam, és alig vártam, hogy csobbanhassak. Mikor kiértünk a fák mögül, egy csodálatos helyre toppantunk. Álltam, és ámultam. Egy vízesés hangját hallottam már messziről, ami egy forrás szerű helyre folyik. A kis "medencén" egy aprócska fadarabokból álló hidacska volt, ami a kilátást még gyönyörűbbé tette. Mivel semmi mesterséges nem volt benne - ha a fahidat kivesszük -, sötétben ezerszer jobban festett, mint nappal. Sehol nem volt egy lámpa, csak a csillagok világítottak.

- Wow! - tudtam kimondani nehezen. A látvány lenyűgözött, de a férfi aki mellettem állt még jobban.
- Tetszik? - mosolygott. Az arcomat nézte és boldogság csillogott a szemeiben.
- De még mennyire! Honnan tudsz erről a helyről? - kérdeztem, miközben mentünk közelebb.
- Egyszer épp erre vadásztam, és majdnem beleestem - nevetett - Szóval belemegyünk? - fürkészte az arcom.

Felsegített a hídra és végigmentem rajta, mert a tőlünk távol eső oldalán volt egy nagy fa placc, ahová majd a ruhákat rakjuk. Onnan, fentről még lenyűgözőbb volt minden. Megvártam még odajön hozzám, de a látványt, még sétálgat felém is eléggé élveztem.

- Szóval, gyönyörűm; - szólított meg, mikor már előttem állt. Becézésétől mosolyognom kellett - lenne kedved csobbanni velem egyet? - kacérkodott.

- Jössz vagy maradsz? - kérdeztem, miközben kibújtam a szandámból.

- Mivel túl hideg a víz, gondoltam kicsit varázsolok és felmelegítem. Mit szólsz hozzá? - kérdezte, miközben a tornacipőéből.

- Jól hangzik! - mondtam és az övemet kapcsoltam ki. A kezével pillanatok alatt meleggé tette a vizet, hogy az gőzölni kezdett.

- Nem fog elpárologni? - kérdeztem miközben megszabadultam a nadrágomtól, és összehajtottam, majd a földre leraktam a lábbelim mellé.

- Az elvarázsolt víz nem párolog sehova - mosolygott és adott egy puszit a fejem tetejére.

Szememet forgatva vettem le az egyetlen ruhadarabot a fürdőruhán kívül. A vámpír már fürdőgatyára vetkőzve nézte a kínlódásomat. Ledobtam a földre a felsőm, és kérdően néztem rá, mert a szeme fel-le siklott a testemen.

- Mi az? - kérdeztem kipirosodva.

- Gyönyörű vagy - mondta mosolyogva és hajolt hozzám, hogy megcsókoljon. Nekem több sem kellett megragadtam a vállát, és belelöktem a vízbe. Még mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történik csobbant a vízben. Utána ugrottam, hogy elkerüljem a bosszúját. Vigyorogva köszöntöttem, mikor feljött a víz tetejére.
- Ezt még visszakapod! - kiáltotta és elindult felém úszni. Halk sikkantást hallattam és menekülni kezdtem, már amennyire ez lehetséges volt a nyakig érő vízben.
Persze semmi esélyem nem volt ellene, pedig keményen próbálkoztam. Könnyedén elkapta a derekam és nem hagyta, hogy tovább ússzak.
- Ez nem volt szép tőled - próbálta visszatartani a nevetését, de nem nagyon sikerült neki.
- Tudom, de megérdemelted! - kezemmel végigsimítottam az iszonyú kockás hasán.
Kezével felemelte az állam, és megcsókolt. Ez a csók teljesen más volt,  mint az előző. Majdnem olyan feelingje volt, mint a legelsőnek: lassú, finom és romantikus. A hátánál összekulcsoltam a kezem és magamhoz húztam.
A legutóbbi pasim hatodikba volt, és vele csak puszik voltak meg minden, és így magamhoz ölelni Nicket... Szavakat sem tudok hozzákapcsolni.
Talán a varázslatos, természetfeletti és a mennybeli megfelelő lenne, de még ez sem az igazi.
A másik kezét - ami addig a derekamon tartózkodott - levette és a hajamba túrta. Mivel az volt az egyetlen száraz testrészem - már ha lehet annak nevezni - dússága miatt Nick keze szinte eltűnt benne, de éreztem, mikor a tarkómat megfogta.
- Hogy van a szíved? - kérdezte, mikor befejeztük a csókcsatát.
- Dobog, de pár másodperc és biztos kiugrik - grimaszoltam egyet, mire elnevette magát.
- Mikor szedjük már le ezt a hülyeséget róla? - kérdeztem, miközben a kezét fogtam.
- Mit szólsz a holnap délutánhoz? - arca aggodalommal teli volt, de igyekezett rejteni ezt.
- Tökéletes - lelkesedtem, hogy végre megszabadulok a varázslattól.
- Nagyon fog fájni - simogatta meg a szabad kezével az arcom - És még mindig utálom magam, mert belementem - túrt a hajába - De ott leszek, bármi is történjen! Oké? És nem csak a varázslattörlésről van szó - válaszként megöleltem. Szorosan fonta körém a karjait, és kizártam a külvilágot, s csak rá koncentráltam.
- Mit szólnál ahhoz, ha nem mondanánk el senkinek sem a kapcsolatunkat, hanem hagynánk rájönni őket - jött elő a jó ötlettel, mikor a "medence" szélén egy üllő helyet talált, engem meg az ölébe ültetett arcal neki.
- Jó ötlet, bár szerintem Anne hamar levágja - kezem a nyakánál volt összekulcsolva, még ő a hátamat támasztva közvetlen a mellkasához vont.
- Hogy, hogy nincs nincs hideg? - kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejem.
- Tavasz van és a víz is forró. Hideg van csak nem érzékeled - egyik kezét átrakta a combomra és simogatni kezdte. Pillanatra megállt, mire felhajtottam a fejem és arra néztem amerre ő: a combom felé.
- Mi ez? - kérdezte halkan két apró kis fogyási csíkot felfedezve.
- Fogyási csík - mondtam halkan. Értetlen arckifejezését látva folytattam a mondandóm -  A múlt év elég hosszú volt és lejött rólam pár kiló. Persze a nagyi még mindig azt hiszi, hogy anorexiás vagyok, pedig messze állok tőle.
- Nagyi örömére felfoglak hizlalni - mosolygott, majd a combomnál fogva felálltunk és elindultunk ki tudja hova.
- Igen, jól fogok kinézni ötszáz kilósan - gúnyolódtam.
- Nekem akkor is tetszenél - súgta a fülembe, mire levegő után kapkodtam