Part 5

A hét hamar eltelt. Nem voltam boszorkány képzésen sem, vagy min; és kerültem a Wall familyt messziről. A nagyival sem beszélgettem sokat, ha pedig megtörtént ez a csoda, akkor kerültük a boszorkányos témát. Igyekeztem napjaimat átlagossá tenni, és nem gondolni arra, hogy boszorkány vagyok, és egy csapat idióta vámpír üldöz. Az az este óta, mikor varázsoltam, egyszer sem próbálkoztam meg vele. Úgy voltam vele, hogy ah nem foglalkozom vele, akkor elmúlik.  Nem történt meg.
Ha véletlen valamelyik vámpír ismerősömbe futottam az iskolába, ők könyörgő pillantásokat váltottak felém, én meg lesütött szemmel odébb álltam.
A hétvégén Samnél aludtam, filmet néztünk, beszélgettünk, lógtunk a neten...de az álmomról nem volt szó.
Azóta is végig kíséri a mindennapjaimat, sokszor arra kelek fel, hogy sikítozom, vagy sírok...
Igyekszem nem foglalkozni a dologgal, de az álom mindig oly valós, és a fájdalom is szörnyű.
Világ fájdalommal az arcomon ültem be történelem órára. Erősen meglepődtem, mikor Anne odaült mellém. Hátam mögötti padban Nick foglalt helyet. Kezdtem azt hinni, hogy ez nem egy átlagos hétfő lesz...
A tanár szavai érdekesek voltak, de más kötötte le a figyelmem. Anne mozgolódni kezdett, és Nick pillantása szinte égette a hátam.
Továbbra is hallgattam a második világháború körülményeit, mikor Anne megbökte az oldalam. Kérdően néztem rá. Rábökött a tolla hegyével a füzetére, ahová ez volt írva: Kérlek gyere ma! Így is le vagyunk maradva!
Nem reagáltam, mert fogalmam sincs, hogy miben vagyunk lemaradva...
Óra végén kaptam még egy Kérlek! feliratot, aztán rohantunk is szünetre.
A tesi óra az udvaron zajlott, és épp a 100 méteres futáshoz melegítettünk be, mikor hatalmas felhő közeledett felénk.
Ne ess, kérlek! Most nem! - motyogtam magamban.
Két lány futott előttünk, mikor észrevettem, hogy eltűnt a felhő. Furcsa volt, de nem érdekelt, ugyan is a tanár megfújta a sípját, ezzel jelezve, hogy én és a mellettem lévő lány futunk. Rövid nadrágban és egy kis pólóban, ugyan nem volt melegem, de minden erőmet összeszedtem és rohanni kezdtem.  A talaj siklott a lábam alatt. Nagy előnyre tettem fel, és még eszeveszettebb rohanásba kezdtem. Sam a célnál ugrándozott, és üvöltötte, hogy siessek. Több se kellet, szinte már repültem be a célba. A tanárnő lenyomta a stopperét, majd elismerő arcot vágva tovább mérte az utánam beérkező lány idejét.
Óra végén röplabdáztunk, mikor a labda egy nagy domb mögé repült. Önként felvállaltam, hogy érte megyek, mert úgy éreztem, hogy valami hív. Az erőnek ellenállni nem tudtam, mentem. A domb mögött nem volt semmi, így elkezdtem keresgélni a labdát, úgy láttam, hogy a lányok leültek pihenni még én keresgéltem. Hirtelen megpördültem. Nick állt előttem. Kezében a labdával. Lazán dobálgatta egyikből a másikba.
- Öhm..szia! - mondtam.
- Szia! Beszélnünk kell!
- Valahogy gondoltam - válaszomra mosolyt láttam felfedezni az ajka sarkában.
- Szóval, nem akarom sokáig húzni az időt, mert bizonyára gyanús lenne! Csak azt akarom mondani, hogy jól tennéd ha eljönnél ma! Két hónap csúszással vagyunk a képzésedben, valamint a sötétség vámpírjai bármikor lecsaphatnak, és akkor nem tudod megvédeni magad! - erre vágtam egy grimaszt - sokat kell tanulnod, míg 18 nem leszel, persze csak akkor ha megéled azt a kort! - a szemét - Ha életben akarsz maradni, és megvédeni a családodat, akkor négy órakkor várunk! Ne gyere gyalog, mert az nem biztonságos! - megfordult, majd odahajította nekem a labdát. - Egyébként jobban is futhattál volna! - mondta, majd ott sem volt. Kimásztam a gazból, és visszamentem játszani, bár semmi kedvem nem volt.
Otthon fortyogott a fejem. Nick a lehető legbunkóbb lény a földön. Mi az, hogy jobban is futhattam volna? Ez volt életem legjobb 100 métere. És az a feltételezése, hogy nem érem meg a 18-at feldühített. Tényleg azt hiszi, hogy nem tudom megvédeni magam? Hogy semmire kellő vagyok? Lehet, hogy igaza van, de a családom és a barátaimat megfogom védeni!
Elindultam hát hozzájuk. Lassan sétálva. Ugyan mondta, hogy közlekedjek autóval, de nehogy már azt higgye, hogy ő parancsol.
Tudtam, hogy merre kell menni, és mikor a háztól száz méterre voltam, Anne futott elém.
- Ú de jó, hogy itt vagy! Jaj, de örülök! - ölelt meg mosolyogva.
A hozzájuk vezető úton végig arról beszélt, hogy mennyire jóban leszünk. E felől nem volt semmi kétségem se. Anne nagyon kedves lány, és majdnem ugyan azok érdeklik, amik engem.
Bevezetett a házba, majd be az ismerős helyiségbe. Nick és Mrs. wall állt. Mrs. Wall megkönnyebbülten jött oda hozzám és üdvözölt.
- Mért nem autóval jöttél? - kérdezte Nick. Szeme szikrákat lövelt.
- Óvom a környezetet! - improvizáltam. Álltam a tekintetét, majd mikor a többi család tag is bejött a nappaliba, a figyelmemmel őket halmoztam el.
- Örülök, hogy látom, Mr. Wall!- mosolyogtam az igazgatóra.
- Ugyan Bridgit, nyugodtan tegezz minket, nem vagyunk csak 200 évesek! - elmosolyodtam, majd bólintottam - Nagy bátorság volt, hogy eljöttél - ciccegést hallottunk a kandalló mellől, ahol Nick könyökét megtámasztva nézett ránk. Mindannyian oda néztünk, de egyhamar vissza is fordultunk. - Szóval én megtanítom neked az összes elméleti dolgot a természet felettiekről; Anne a fizikai épségedre ügyel; Ian pedig segít az önvédelmet. Nick-el majd varázsoltok! De most gyere velem! - intett, majd elindult fel a lépcsőm. Egyedül követtem, a többiek lent maradtak. Nem tudtam, hogy hova megyünk, de megbíztam Mr. Wall-ban. Egy két szárnyú ajtó előtt megállt, és jeleztem, hogy menjek. Lenyomtam a kilincset és egy olyasmi helyiségbe értem, mint nálunk a boszorkány szoba. Sok könyv, székek, eszközök.
- Szóval, úgy gondoltam, hogy ma még csak elmélettel foglalkoznánk, holnap meg jön a többi. Kérlek foglalj helyet, most elmondom, hogy mi kell tudnod a családomról, a boszorkányságról, és a vámpírokról. Röviden összefoglalom. Akkor kezdjük. Ez a család 80 éve boszorkányok tanításával foglalkozik. Néhányuk ugyan nem érte meg a 18. születésnapját, de nagyon ritka az ilyen eset. Én 206 éves vagyok, és mikor átváltoztattak, magamra hagytak. Egy boszorkány vett magához, hogy segítse az életemet. Akkoriban csak 13 voltam, vakul bíztam mindenkiben. Utólag beláttam, hogy ez hiba volt. Kiderült, hogy a boszorkány hazudott nekem és csak egy sötét varázsigéhez kellettem neki. Fel akart áldozni. De elszöktem. Évekig magányosan jártam a világot. Ekkor még soha nem ittam emberi vért, frissen a nyakból. Mindig állatokkal táplálkoztam, mert ez volt az utasítás. A "jó" vámpírok állatokkal táplálkoznak. Szóval ekkor eldöntöttem, hogy igenis ember vért fogok inni. 20 voltam. Javában haragudtam a világra, és azt akartam, hogy minden rossz megszűnjön. Megtámadtam egy embert. Kényszerítettem magam arra, hogy olyat tegyek, amit eddig soha.  Mielőtt megharaphattam volna az embert, egy másik vámpír lerángatott róla. Elizabeth volt az. Fiatalabb, okosabb, és jobb. A maga egyszerű módszereivel rávett arra, hogy álljak mellé, és segítsünk valamit a világnak. Később kiderült, hogy volt egy gyereke, Anne. Anne akkor született, mikor Elizabeth 16 volt, így mikor a feleségem vámpír lett, kénytelen volt a gyermekét intézetbe adni. Ekkor lépett Elizabeth az egyik vámpír ismerőse nyomdokaiba, és lettünk boszorkány tanárok. Időközben Anne felnőtt, és megkeresett minket. immár hárman védelmeztük, tanítottuk a boszikat. Ekkor az  unokatestvérem meghalt, gyermeke, a 8 éves Nick árva maradt és magunkhoz vettük. Nagykorú lett, és átváltoztattuk, ahogy Anne-t is. De nem számoltunk a képességekkel. Nick már fiatal korában is különleges belső képességekkel rendelkezett, melyekkel egy átlag ember nem. Mikor vámpír lett, varázs erőt kapott. félig, de boszorkány lett. Anne pedig megkapta egy távoli rokon erejét, a látást. Soha ilyen képességgel nem találkoztam még, hogy érintés kell, vagy még az sem, és tud a testi állapotról mindent. Nagyon furcsa volt, de sok mindenben segített. Ian a későbbiekben jött hozzánk, vámpírként unta az életét, és el foglaltságot keresett. Most, hogy mindannyian sok évet hagytunk a hátunk mögött, ráébredtünk arra, hogy ezeknek a dolgoknak így kellett lenniük. Anne 187 év után is tudja értékelni a családot. Nick, a maga 160 évével tökéletesen tanít meg nemzedékeket a varázslásra. És Ian, aki 154 évesen a legfiatalabb közülünk.
Rólunk ennyi, most jöjjenek a boszorkányok. Egyszer nagyon rég 13 boszorkány volt csak a világban. Bár ők is hamar elpusztultak, mert vadásztak rájuk a ritkaságuk miatt. ezeknek a 13 boszorkányuknak a 21. nemzedéke, utódja hatalmas erővel bír. A 21. boszorkány ereje a leghatalmasabb a boszorkányok között. Amellett, hogy erősek, halhatatlanok is. Nekik nincs szükségük harapásra, hogy örökké éljenek. Ám őket is meglehet ölni, de nem keverednek konfliktusba, bármeddig élhetnek. Őket kevés módon lehet megölni. De ha meghalnak, erejük a semmibe vész, s 20 nemzedék hiába élt. Egy boszorkány 17 évesen kezd változni. Ereje ekkor még nagyon kicsi, de közeledve a 18-hoz egyre nő, és az előző nemzedék erejét is megkapja. Amint 18 lesz, a másik család tag erejét elveszíti. A 21. boszorkány nagyon ritka, mert a vámpírok a 13 család közül már a legtöbbet megölték. Nem lehet tudni, hogy egy boszorkány hanyadik nemzedékbe tartozik, ez a 18. születésnapon kiderül.
- És én hanyadik vagyok?
- Becslésünk szerint 14-15! - nagyszerű! Egy semmire kellő boszorkány. - Persze mi sem tudjuk pontosan. Ezek csak találgatások. És a szülinapodig nem is tudjuk majd meg biztosan. Addig sok mindent kell megtanulnod, és elsajátítanod! Tudnod kell megvédeni magad, minden körülmények között, és védelmezni a társaidat. Ez a legfontosabb. Védelem ez ellenség ellen. Tudod a vámpírok gyorsak és erősek. Egy halandó ember nem tud velük szembe szállni, mert letépnék a fejét. Ezért vagytok ti a földön, boszorkányok, hogy fenntartsátok az egyensúlyt, a jó és a rossz között. A sötét vámpírok előszeretettel csalogatják a boszorkányokat a sötét oldalra, mert agy nagyobb a hatalmuk.
De egy igazi boszorkánynak a jó oldalon a helye, bármi is történik. A jó és a rossz vámpírok között a legnagyobb különbség az, hogy a jók állati, a rosszak emberi vérrel táplálkoznak. Nem azt mondom, hogy egy jó vámpír nem ihat emberi vért, mert megteheti. De ha belekóstol nem tudja abbahagyni és megszállottja lesz. Onnantól már nincs megállás, csak a vér érdekli majd, és a gyilkolás. Mi soha nem bántanánk ártatlan embereket, ellenben velük.
Ha megakarsz ölni egy vámpírt, használj karót, vagy tépd le a fejét. Egy hatásos varázsige is a halálba küldheti őket.
- Mit értesz hatásos varázsige alatt? - érdeklődtem.
- Mondok egy példát! Megfagyasztod, majd addig "tekered" még apró darabokra nem esik.
- A szalag tekerő varázsigével? - felvonta a szemöldökét.
- Ismered? Csak hallottam róla - improvizáltam.
- Igen, azzal. az egy egyszerű, de hatásos ige. Majd megtanítja Nick! - magamba jót mosolyogtam, mert én már tudom azt - Nos nagyon röviden ennyit kell tudnod. Időközben majd megosztok veled néhány információt, amit tudnod kell, de egyenlőre ennyi. Gyere, körbevezetlek a házba.
Végigjártuk az összes szobát, és Mr. Wall mindegyikről mondott gyorsan kettő mondatot, majd mentünk a következő helyiségbe.
Mikor befejeztük kint már sötét volt. Elizabeth azt mondta, hogy várnak holnap, és megkérte Ian-t, hogy kísérjen hazáig.
- Na és, hogy vagy ezzel a boszorkányos dologgal? - kérdezte.
- Hát először nagyon furcsa volt, de most már rájöttem, hogy ennek így kell lennie, és elfogadtam a dolgot.
- Ez nagyon pozitív! - mosolygott.
- Ne már, ne legyél szemét! - nevettem.
- Engem úgy ismersz?
- Nem tudom, alig egy hete találkoztunk, nem tudom, hogy ismerlek e még!
- A szívembe gázoltál! - rakta a szívéhez a kezét. Nevetni kezdtem.
- Te mindig ilyen vagy?
- Milyen? Jóképű, sármos, helyes? - húzta az agyam.
- Lököttet akartam mondani... - válaszoltam. Jobban nevetni kezdett.
- Vigyázz magadra Bridgit, idősebb és erősebb is vagyok! - álltunk meg a hát előtt, és huncut mosolyra húzta a száját.
- Ne félj, amint lesz elegendő erőm, és megtanítasz harcolni, leverlek! - kuncogtam.
- Ohh, ez kihívás? - lépett felém egyet.
- De még mennyire! - léptem én is felé.
- Kezet rá! 2 hónapot kapsz.- tartotta a kezét, én mg megfogtam. Mikor megvolt a fogadásunk, mosolyogva hátraléptünk.
- Mennem kell! - intettem a ház felé.
- Holnap 3-kor nállunk! És megtanítanak harcolni! - majd eltűnt.

*Ian szemszöge*
Mosolyogva rohantam hazáig. Bridgit iszonyú jó fej lány, és örülök, hogy taníthatom. És, hogy van bátorsága ellenem kiállni, tiszteletre méltó. Nem azt mondom, hogy alábecsülök egy 15. boszorkányt, de semmi esélye nincs ellenem. 2 hónap nem elég az ereje kiteljesedéséhez.
Bementem a házba, és mindenki a könyveket bújta.
- Felolvasó délután van? - vicceltem.
- Megint értelmesen megszólaltál! - mondta Nick és fel sem nézett a könyvből.
- Komolyan kérdeztem.
- Egy varázsigét keresünk. Az erő csere varázsigét.
- Mit kell azon keresni? Az erőt cserélők megvágják magukat, összekeverik a vérüket, majd elmondod a kívánt mondatot.
- Épp ez az! Nem tudjuk a mondatot. Oly régen nem használtuk már ezt, hogy elfelejtettük.
- Akkor most mire kell?
- Bridgit talán rosszul érzi magát, mert ő csak a 15. boszorkány, és ha Nick odaadja neki egy fél órára az erejét, talán lesz ereje tovább küzdeni. Így megérezheti azt az erő mennyiséget, amit megkap 18 éves korában.
- Szerintem erre semmi szükség. 2 hónap múlva úgy is kiáll ellenem.
- Ha bántani mered..! - szegezett Nick a falhoz.
- Nyugi, tesó!  Nem lesz baja. Viszont ha most nem engedsz el, akkor nekem biztos...
Leeresztett a falról, és úgy láttam, hogy még mindig fő a feje.
- Hogy juthatott eszedbe? - förmedt rám.
- Ő akarta.
- Ez nem mentség. Nem szabadott volna hagynod. Nem lesz elég erős akkor, és kicsinálod!
- Ha nem lesz ereje nem csinálom!
- Ezt ő nem fogja hagyni, elvárja, hogy ne kivételezzenek vele, csak mert gyengébb.
- Értem. addigra megtanul sok mindent még. Akkor majd kiderül mit tud!
- Ian! 4 Hónap nem elég arra, hogy erős legyen! Főleg így, hogy kihagytunk 2 hónapot. Térj már észhez. Megfog sebesülni.
- Te mindig csak a fizikai sérülései miatt aggódsz, de mi van a lelkiekkel? Amiknek főbb részét te okozod? Hm? - érdeklődtem. Mindenki észrevette, hogy Nick nagyon rosszul bánik Bridgittel. Mindenki tudja, hogy a szerelem csodás dolgokra készteti az embert, de Nick-nél pont az ellenkezője van. Mikor visszajött rettentő goromba lett, és Bridgit-et állandóan sértegeti. Hallottam, hogy mit mondott neki tesi órán, és őszintén sajnáltam a lányt. Olyan, mintha Nick azért bántaná a boszorkányt, mert ő váltotta ki belőle ezeket az érzéseket. De ez nem Bridgit hibája.
- Fiúk, ezt hagyjátok abba. Így nem jutunk előrébb - intett le minket Anne.
- Keressétek tovább, én mentem őrködni! - rohant ki a házból Nick.