Part 3

Sziasztok!
Itt a harmadik rész! Kellemes olvasást!
Xoxo, -D.

Egy hatalmas, gyönyörű házhoz értünk. A legtöbb helyen fa volt és üveg, s a ház úgy nézett ki, mintha egy milliomos szupersztár lakna itt. De nem így volt. A szupersztárok emberek, de ezek biztos, hogy nem.

A barna hajú nő, letett a ház előtt, majd intet, hogy kövessem. Egy jól berendezett helyiségbe értünk, ahol kanapé, kandalló, és egy üvegasztal volt. A másik lány már ott volt. Haja hosszú, barna, szeme barna. Anne volt az, a lány, aki teljes szívéből utált már az első napokon. Az arca most nem a haragtól volt különleges, hanem a szájából kiálló fogaktól! Mért nem tudja visszahúzni őket? Vagy egyszerűen nem akarja?

      -     Kedvesem, még mielőtt elkezdjük, megkell kérdeznem, hogy jól vagy? – már épp válaszra nyitottam a számat, mikor Anne megszólalt.

      -     Jól van, semmi baja. – na jó ez mégis honnan tudta?

      -     Igen, jól vagyok! De most már valaki elmondaná, hogy mégis mi folyik itt? Kik voltak azok az emberek, és mit akartak tőlem?

      -     Természetesen mindent elmondunk. Foglalj helyet, mert elég sok mondani valónk van.

Leültem és vártam, hogy belekezdjenek az előadásba.

-          Szóval! Az a három férfi vámpír volt. Ahogy mi is! Nem kell megijedni. Mi nem akarunk bántani. Sőt. Segíteni szeretnénk.

-          Mégis miben?

-          Bridgit, te boszorkány vagy – erre a mondatára összeráncoltam a homlokom.

-          Boszorkány? Én? Ugyan már! Ki hisz az ilyenben?

-          Bridgit komolyan beszélek. Boszorkány vagy, úgy ahogy a nagymamád is.

-          A nagyim boszorkány?

-          Igen, anno mi tanítottuk meg neki a boszorkány lét csínyeit.

-          A boszorkány lét csínyeit?

-          Igen, varázsigéket, önvédelmet, történelmet. Azokat a dolgokat, amiket neked is megkell majd.

-          Hogy higgyek magának, ha még az sem biztos, hogy igazat beszél – válaszomon meglepődött, de a homlokán keletkező ráncok hamar elsimultak.

-          Igaz! Nézzünk egy kísérletet, melynek következtében meggyőződsz az igazunkról – bólintottam, majd letett egy könyvet az asztalra. – Csukd be a szemed. Képzeld magad elé, hogy a könyv felemelkedik. – bólintottam, majd követtem az utasításait. – Koncentrálj. Minden a koncentráción múlik!

Megtettem amit kért. Magam elé képzeltem, hogy a bőrkötéses könyv emelkedik. Az agyamba nagy volt a nyomás, az erőfeszítés miatt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a nyomás csökken, és valaki belép a szobába. – Most nyisd ki a szemed! – mondta.

Kinyitottam. És menten azt hittem, hogy visszacsukom még egyszer és újra kinyitom, mert amit láttam hihetetlen volt. A könyv kábé fél méterre az asztal felett lebegett.

Az ajtóban három férfi volt. Nick, egy másik, vele egy magasságú srác, és az igazgató. Mind hármójuk engem nézett. Egyikük sem volt meglepődve. Velem ellentétben.

Túl sok volt ez a nap. Ma megtudtam, hogy boszorkány a nagyim, vele együtt én is; Nick és az igazgató rokonok, még hozzá elég közeli rokonok.

-          Anne vidd haza Bridgit-et, addig mi a fiúkkal kitalálunk egy jó módszert arra, hogy a házuk mindig védelem alatt álljon. Mert, most, hogy tudják, hogy itt van, bármikor támadhatnak.

Anne és a fiúk bólintottak. A srácok elhagyták a termet és megint nők voltunk csak a terembe.

      - Bridgit, szeretnénk ha a legtöbb nap eljönnél iskola után, hogy gyakorolhassunk! Megértem, hogy még nagyon fura és új a dolog, de ha készen állasz, mi itt leszünk! Aludj jól! – s ezzel kiment a szobából…